Biró Ferenc elnök nyitóbeszéde a budapesti IAACA Europe 2026 konferencián

Tisztelt Elnök Asszonyok és Elnök Urak! Excellenciás Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Vendégeink és Kollégáink!

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy köszönthetem Önöket Budapesten, és megnyithatom az IAACA Europe 2026 konferenciát.

Olyan szakemberekként, döntéshozókként és kutatókként ülünk most együtt egy teremben, akiket egy nagyon is konkrét, kézzelfogható felelősség köt össze: annak biztosítása, hogy a korrupció elleni küzdelem ne nyilatkozatokban valósuljon meg, hanem a határokon átívelő, hatékony, mindennapi munkában.

Engedjék meg, hogy egy egyszerű megállapítással kezdjem.

Ahogyan a közpénzből, korrupt módon felhalmozott magánvagyon sem ismer országhatárokat, úgy a felderítésére irányuló erőfeszítések sem állhatnak meg a határnál. Ma a világ minden kontinenséről ülnek itt korrupcióellenes hatóságok. Már ez a tény is üzenetértékű: határokon átívelő védvonalat építünk, amely az integritást védi, és nem a korrupciónak, a korrupt módon szerzett vagyonnak nyújt biztonságos búvóhelyet.

Az itt képviselt intézmények munkája csak akkor lehet hiteles, ha függetlenek vagyunk, és annak is látszunk. A korrupcióellenes szerveknek, a számvevőszékeknek és az ügyészségeknek képesnek kell lenniük arra, hogy politikai befolyástól mentesen, kizárólag a jog és a bizonyítékok alapján vizsgálódjanak és döntsenek.

Amikor a polgárok azt látják, hogy az érzékeny hatalmi vagy magánérdekeket érintő ügyeket ugyanolyan szakszerűséggel kezelik, mint bármely más ügyet, erősödik a bizalmuk a demokratikus intézmények iránt. Amikor viszont habozást, szelektív jogalkalmazást vagy felülről jövő nyomást tapasztalnak, ez a bizalom gyorsan szertefoszlik, és újraépíteni nagyon nehéz. Az intézményi függetlenség védelme tehát nem technikai részletkérdés, hanem az az alap, amelyre minden más erőfeszítésünk épül.

Saját hazámban, Magyarországon, ezzel a valósággal egészen közvetlenül kellett szembenéznünk. Voltak évek,

• amikor a jogállamiság megkérdőjeleződött;
• amikor a politikai hatalomhoz közeli szűk kör jövedelmet vonhatott el a közvagyonból;
• amikor a fékek és ellensúlyok rendszere nem pusztán gyenge volt, hanem szándékosan gyengítették.

Ez számvevők, bíróságok, európai intézmények, és azon állampolgárok összegzett tapasztalata, akik tehetetlenül nézték, ahogy adóforintjaikat a közcélokról eltérítik.

Az Integritás Hatóság azért jött létre, mert ez a modell falba ütközött. Pénzügyileg, politikailag és intézményileg egyaránt. Ha egy rendszert bennfentesekre, átláthatatlanságra és informális befolyásra építenek, előbb-utóbb három dolog történik:

• a partnerek türelme elfogy,
• a piacok felárat kérnek,
• a saját közvélemény pedig szembefordul a hatalommal.

A mi feladatunk most az, hogy ezt az ütközési pontot valódi fordulóponttá tegyük, elmozdulva attól, amit sokan „következmények nélküli ország”-ként éltek meg, a következmények országa felé, ahol a korrupciónak és a korrupt módon szerzett vagyonnak valóban nincs hol elbújnia.

A hatékony korrupcióellenes munka második alappillére az információhoz való hozzáférés.

Egyikünk sem tud a pénz nyomában járni, ha az információ töredezett, késleltetett, vagy formális kifogások mögé rejtett. Az időben történő, teljes körű hozzáférés

• a szerződésekhez,
• a tényleges tulajdonosi adatokhoz,
• a banki információkhoz
• és a digitális nyilvántartásokhoz

nélkülözhetetlen, ha összetett korrupciós konstrukciókat akarunk felderíteni, és ha vissza akarjuk szerezni az ellopott vagyont.

A vagyonvisszaszerzés nem csak számok kérdése egy jelentésben. Látható üzenet a társadalom számára, hogy a korrupció nem éri meg, és hogy a közpénzek visszajuttathatók azokhoz a közösségekhez és szolgáltatásokhoz, amelyeket eredetileg szolgálniuk kellett volna.

Az új uniós korrupcióellenes irányelv tovább emeli a mércét. A tagállamoktól megköveteli majd, hogy korszerűsítsék jogi kereteiket, következetesebben kriminalizáljanak bizonyos magatartásokat, erősítsék a megelőzést, a nyomozást és a szankcionálást.

A nemzeti hatóságok számára mindez többletfeladatot és magasabb elvárásokat jelent:

• a visszaélést bejelentők hatékonyabb védelmét,
• rendszeresebb kockázatértékeléseket,
• szorosabb együttműködést az európai szervekkel,
• és erőteljesebb fókuszt a határokon átnyúló ügyeken.

Mélyreható és lényegi változások ezek, különösen ott, ahol az intézményeknek még a múltbeli hiányokat is pótolniuk kell. De egyúttal lehetőséget is jelentenek arra, hogy összehangoljuk a gyakorlatainkat, bezárjuk a kiskapukat, és egységesebb választ adjunk arra a korrupcióra, amely – akárcsak az illegális vagyon – valóban nem áll meg az országhatároknál.

Magyarország számára ez az összehangolás nem elvont jogi feladat. Annak próbája, hogy képesek vagyunk-e a falat, amelybe ütköztünk, az integritás építményévé alakítani:

• átláthatóbb eljárásokká,
• kiszámíthatóbb jogalkalmazássá,
• és olyan rendszerré, amely kevésbé barátságos a korrupt gyakorlatokkal szemben.

Az Integritás Hatóság szerepe, hogy segítsen bizalmat építeni, megelőzni és felderíteni, hogy láthatóvá tegye a rendszerszintű kockázatokat, és erősítse azokat az intézményeket – az ügyészséget, a bíróságokat, a számvevőszéket -, amelyek a jogi számonkérésért felelnek. Nem helyettesítjük őket; támogatjuk őket azzal, hogy láthatóvá tesszük a kockázatokat és a mintázatokat, és segítünk biztosítani, hogy a komoly ügyek ne tűnhessenek el valamiféle szürke zónában.

A mai konferencia pontosan ezt a fejlődést kívánja támogatni, Magyarországon és regionális léptékben is. Az együttműködés nem maradhat elméleti szlogen a stratégiáinkban és a közleményeinkben. Nagyon gyakorlatias formát kell öltenie: a a hatóságok közötti tudásmegosztás formáját arról:

• hogyan biztosítjuk az adatokhoz való hozzáférést érzékeny ágazatokban,
• hogyan hozunk létre olyan vagyonvisszaszerzési mechanizmusokat, amelyek a gyakorlatban is működnek,
• hogyan védjük meg munkatársainkat a nyomásgyakorlástól,
• és hogyan ültetjük át az új európai irányelvet különböző jogrendszerekben úgy, hogy közben fenntartjuk az elkötelezettség és a hatékonyság közös szintjét.

Az elkövetkező napokban arra biztatom Önöket, hogy beszéljenek őszintén. Ne csak a jó gyakorlatokról, hanem azokról a nehézségekről is, amelyekkel szembesülnek: a jogi hiányosságokról, az intézményi ellenállásról, az erőforrások szűkösségéről.

Ez a terem azon kevés helyek egyike, ahol bevallhatjuk, hogy korábbi megközelítéseink olykor kudarcot vallottak, és ahol tanulhatunk ezekből a kudarcokból anélkül, hogy megbélyegzés érne minket. Az itt szövődő személyes és intézményi kapcsolatok jelenthetik évek múltán a döntő különbséget a holtpontra jutott ügyek és az eredményes közös nyomozások; az érinthetetlennek hitt vagyon és a végül a közösség javára visszaszerzett közjavak között.

Bízom benne, hogy ez a konferencia Magyarországon, Európában és a világ minden táján közelebb visz bennünket egy olyan világhoz, amelyben a korrupciónak és a korrupt módon szerzett vagyonnak valóban nincs hol elbújnia.

Köszönöm jelenlétüket, elkötelezettségüket és azt a munkát, amelyet nap mint nap végeznek ennek a világnak a megteremtéséért.